Régi farmerekből patchwork-takaró készült karácsonyra

Tudtam én, hogy jók lesznek még valamire a régi farmergatyák. A padláson gyülekeztek, és várták, hogy milyen sors jut végül nekik. Aztán karácsonyhoz mindinkább közeledve megszállt az ihlet is. A kisfiam ágyára már régóta kívánkozott egy rendteremtő takaró, aminek megvalósításához már csak egy fiús ötletre, és egy kellően szoros határidőre volt szükség. Utóbbi azért, hogy biztosan el is készüljön az ajándéknak szánt darab. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki így van ezzel, ha a családtagoknak szeretnénk alkotni valamit.

Szóval összeszedtem és lehoztam a padlásról a legjobb darabokat. Ilyenkor persze nem a márka számít, és nem is a szabás, hanem a legkisebb erőfeszítéssel kinyerhető legtöbb alapanyag. És persze a színek!
Ha egy nadrág anno nem volt túl népszerű a divatjamúlt szabása miatt, vagy mert kinőtték a gyerekek, még mielőtt agyonra koptak volna - na akkor annak most eljött az ideje.

Ha valaki készítene hasonlót, leírom a takaró előoldalának elkészítését.

1. 

Kiterítettem a "döntőbe jutott" nadrágokat, hogy lássam, kb. mennyire lesz szükség. Persze jó sokra ahhoz, hogy a tervezett 110 x 210 centis takaróhoz tetszés szerint tudjunk válogatni.

2. 

Nem baj, ha van egy jó éles ollónk, és egy körkésünk is, de sok farmert szépen (és gyorsan) lehet tépni is. Levágtam a nadrágok szárát úgy, hogy a lehető legszélesebb és leghosszabb csíkot kapjam. Figyeljünk arra, hogy a szövéssel párhuzamos legyen a vágásunk. A farmer anyag vastag szálai miatt ez szerencsére jól követhető.

3. 

Ha szétbontottuk a szárakat, vágjuk egyenesre a széleket, és ezekre merőlegesen vágjuk el a végeken is a farmert. Megkönnyíti a dolgunkat, ha ekkor már nem ollóval kell vágnunk, hanem körkést, vonalzót és vágólapot használunk.

4. 

Úgy terveztem, hogy téglafalszerűen varrom egymáshoz a csíkokat. Amikor már kicsit untam a vágást, elkezdtem a kivágott darabokat rakosgatni, próbálgatni.
Hú, de sok kell még...!

5. 

Ekkor eszembe jutott, hogy kellene valami más anyag is, ami egy kicsit változatossá teszi az egészet. Mi más jöhetne szóba, mint egy jó kis kockás anyag. Az elrendezésnél eleinte nem volt könnyű dolgom, mert minden csík más szélességű és hosszúságú volt, de lassan kialakultak a "párok", mégpedig úgy, hogy a közel azonos szélességű csíkokat tettem egy-egy sorba, és ahol szükséges volt, összevarrás után lenyestem a különbséget.

6. 

Ha már elegendő mennyiségű csíkot kivágtunk, és a kívánt formára rendezgettük őket, kezdődhet az összevarrás. Először a vízszintesen egymás mellett lévő darabokat varrtam össze, majd az egymás alatt következőket az előző "emelethez". 

A csíkok találkozását a takaró színén letűztem.

7. 

Néha szükséges egy kis igazítás, ha valamelyik csík még nem a megfelelő szélességű...

...vagy hosszúságú.

8. Jut eszembe: biztos jó voltál, kisfiam? :) 

9. 

Már nem sok hiányzik a végleges mérethez. Legalábbis centiben. Munkában még hátravan a hátoldal méretre szabása, a két réteg összetűzése, a szegőpánt elkészítése, amihez korábban már készítettem leírást, és a körbeszegés. Ehhez a takaróhoz vatelint nem használtam, mert elég jó tartása van a farmer anyagoknak.

10. Ennyi...!

11. 

Ezek a képek már karácsony utániak.
Ekkor már nem kellett rejtegetni a takarót, és a párnát sem, ami a leesett darabokból készült.